Sorstalanság

A történetem promója:

1.fejezet-Találkozás

Járta a hibrid az éjszaka utcáit,áldozatot keresve. Az egyik ház lépcsőjén egy fiatal lány ült és sírdogált. Odalépett hozzá, s hangulatlanul ült le a szőke lány mellé. Nem szólt,nem kérdezett semmit. Csak nézte a megtört lányt. A lány ránézett a férfira aki furcsállta,hogy egy idegen csak úgy oda ül mellé. A férfi beszélni kezdett.
- Mi a baj szépségem? - Kérdezte a hibrid érdeklődést tetetve.
- Minden. - A lány nem várt választ,nem várt  tanácsot,sem sajnálatot,csak arra vágyott,hogy egyeül legyen. Egyedül akart lenni azzal a tudattal,hogy szörnyként kel leélnie az életét. Még 2 napja sincs vámpír de már a szerelmének is az  életére tört. De ezt egy idegennek elmondani,hogy "Hé vámpír vagyok" hát nem éppen a legjobb ötlet lenne. A férfi ült,és hallgatott.
- Tudod nem az erősségem a megértés és a sajnálat. De kíváncsi vagyok mi nyomja a szívét egy ilyen szépségnek. - Gyengéden felemelte a lány fejét és a gyönyörű kék szemeit csodálta.

- Magány,egyedüllét soroljam még? Ne haragudj de nincs kedvem a társasághoz. - Mondta a vámpírláy majd eltoltaaját aka magától a férfi kezét. A férfi érezte az őt marcangoló iszonyú éhséget,és hogy minden porcikája az életet adó nedv után áhítozik,vért akart. De képtelen volt bántani ezt az ártatlan teremtést. Sokáig ültek egymás mellett csendben. A lány szemeiből lassan fogyni kezdetek a könnyek. A hibrid ránézett a lánysa,s csodálta szépségét. Mikor a lány szemeibe nézett egyszerre látott haragot,félelmet és fájdalmat.

- Ez játszódik le bennem is kedves...Legalább a nevedet megtudhatom? - Kérdezte a férfi a megtört lánytól.
- Caroline...Caroline Forbes. - Válaszolt a lány miközben könnyben úszott szemeit megtörölte. - És neked mi a neved Mr.idegen? - Mosolyogva kérdezte Caroline.
-Klaus Mikaelson. Hé mosolyogsz ez egy jó jel. - Húzta mosolyra Klaus is a száját majd észre vette,hogy lassan hajnalodni kezd. Hirtelen fel ált és a lány felé fordult.
-  Nos,örültem,hogy megismerhettem kedves Caroline. Igaz beszéd nem sok volt. - Ismét mosolyra húzta a hibrid a száját. - Remélem találkozunk még. - A férfi megfordúlt majd egyenesen haza vette az irányt,de előtte még vissza pillantott a lányra aki egy kaján mosolyra húzta a száját jelezve,hogy szívleli a férfit.
Klausra ismét rá tört a vér iránti vágy. Megpillantott egy férfit aki éppen a Grill ajt

rta kinyitni,de Klaus nem hagyta. A férfi nyakára tapadt s addig szívta a vérét még az össze nem esett. Klaus nem sejtette,hogy ez a lépés mennyi szenvedést fog neki okozni.

2.fejezet - Ismét együtt

 Klaus már hajnalban felébredt. Valójában egész éjjel alig aludt valamit, és ez csak csupán a lánynak volt köszönhető. Egyszerűen nem tudta kiverni a fejéből annyira elbűvölte. „ Furcsa  mennyire megfogott ez a lány”- sóhajtott magában, miközben felkelt és nekiállt öltözködni. Fekete  ingbe és fekete nadrágba bújt, mintha csak temetésre ment volna. Hallgatásba burkolózva ment végig a városon.  Annyira  belemerült a sétálásba,hogy hirtelen a Grillben találta magát. Leült a pulthoz s rendelt magának egy kávét. Egy plakátra lett figyelmes. Kerestek egy férfit akit tegnap este az ő áldozata lett. A hibrid biztos volt abban,hogy nem fogják megtalálni mivel ő maga rejtette el a tetemet  az erdőben , de arra nem számított,hogy kereső csapatokat küldenek az erdőben. Egy férfi aki embereket toborzott  őt is meg kérdezte,hogy csatlakozna-e hozzájuk. Először nemet akart mondani de félt,hogy megtalálják a holtestet. Ezért hát beleegyezett. Klaus az esti keresésben akart „segíteni” . Fel is írta a papírra a nevét. Észre vette,hogy annak a lánynak is ott volt a neve akivel tegnap töltötte az éjszakát. „Nos Caroline úgy tűnik ismét találkozni fogunk”

Késő este volt. A holdat eltakarták a felhők, de néhol látszottak a csillagok. Caroline épp ahoz  a csapathoz indult ahová őt is és Bonniet is berakták.  A kér barátnő egymás mellett sétált mikor hirtelen megpillantottak három sötét alakot. Egyszerre  találkozott a tekintetük  az egyik idegen alakkal.  A férfi smaragzöld szemei egyből elárulták,hogy ő az a férfi akivel tegnap megismerkedett. A hibrid rá mosolygott. Úgy nézet a férfi Caroline szemeibe,hogy a lány  lábai megremegtek.

           -Nos akkor kis is van a csapat. Akkor indulhatunk is. – A csapat vezető ment elől. A keresés alatt  véletlen nekimentem Klausnak. – Elnézést. -  Mélyen a szemembe nézett és arra vártam,hogy megszólaljon,de nem tette.  Klaus tovább ment  Caroline pedig Bonnie lökdöste meg,hogy mi van vele,mert csak bambán nézett maga elé.

          -Hé veled meg mi van? Úgy állsz itt,mint egy zombi! – Nevette el magát Bonnie de nem sokáig tartott a jókedve.

-Csak azon gondolkodtam,hogy mi lehet Mattal. – Vágta rá Caroline.

         -Hidd el nincs semmi baja. – Nyugtatta meg Bonnie Carolinet de nem sok sikerrel.

Caroline átsietett a fák között,mert egy kicsit lemaradt a többiekhez képest. Egy ág megreccsent mellette hirtelen oda kapta a tekintetét,de nem talált ott senkit. Tekintetével kereste a többieket sajnos  nem talált senkit se. Tempósabban kezdett  el sétálni,de még  mindig nem találta őket. Caroline idegesen a keze közé tette a fejét és egy nagyot sóhajtott. Váratlanul valakibe beleütközött. Klaus volt az. Közelebb ment a szőke lányhoz.  A férfi egyik  kezével megsimogatta a lány arcát.

-Jól vagy? –  A férfi egy  halvány mosolyra húzta a száját,mert látta,hogy a vámpírlány nem tudja levenni a tekintetét az övéről.

-Igen jól vagyok.. -   Caroline elveszett a férfi gyönyörű  szemeiben. Klaus levette a lány derekáról a kezét. – Jobb lenne ha haza mennél. Haza kísérlek ha nem gond? – A szőke vámpír beleegyezően bólogatott.  Caroline 1-2 méterre le volt maradva tőle. Nem szóltak egymáshoz. A szőke szépség végül elszánta magát és beszélni kezdett.

- Tegnap este miért jöttél oda hozzám. – Lépett a férfi elé s közelebb ment hozzá.

- Megsajnáltalak. – Vágta rá a férfi. Nem akart egyből azzal kezdeni,hogy „A véredet akartam ki szívni”

- Nem azt mondtad,hogy nem megy neked a kedvesség. – A vámpírlány  pajzán mosollyal az arcán lépett közelebb ismét a hibridhez. Klausnak tetszett a lány játszadozása. Alig tudta türtőztetni magát.

- Játszadozunk…?! – Mosolyodott el a férfi és már csak pár centire volt az ajkuk egymástól.

- Miért  ne? –  Meg akart fordulni Caroline,hogy tovább menjen de Klaus magához rántotta. A vámpír érezte a férfi erős kezét rákulcsolódni a karjaira. Próbálta kirántani a kezét  de nem tudta, Ami meg is lepte mivel teljes vámpír erejével próbálkozott.

- Szóval játszunk..! Beszélgessünk, veszekedjünk, találkozzunk. Írjunk egymásnak jó reggelt és jó éjszakát üzeneteket minden nap. Sétáljunk együtt, varázsolj el. Aggódjunk egymásért, szivassuk egymást, ellenőrizzük egymást. Adjunk egymásnak beceneveket, emlékeket. Meséld el a titkaidat, bízz bennem falak nélkül. Telefonáljunk egész éjszaka. Tegyük féltékennyé a másikat, csókolózzunk és ölelkezzünk mintha többről szólna. És hogy ki veszít? Aki először szerelmes lesz..!

 

3.fejezet-Titkok

Hirtelen jött gondolat volt az egész. Mély és fájdalmas lemondás sugallta, hogy most van itt az idő, eljött az idő,hogy a hibrid újból érezzen vagy csak játszadozni  akar. Maga sem tudta. A múlt még ott van. Ami számára fájdalmas. Ő nem egy farkas bőrbe bújt bárány. A pokolnál is rosszabb volt. Nem érzett ő semmit se mikor a lány szemeibe nézett. Azokba a gyönyörű kék szemekbe ő csak egy újabb szenvedést látott egy újabb játékot amit neki el kell rontani. Csend volt , néma ámulat. A szőke vámpír próbált mondani valamit, de nem talált szavakat, sőt, még a hangokat sem.  A férfi nézte a lány  üveges tekintetét, majd elindultam. Caroline fázósan húzta össze magán a kabátját, és még inkább megszaporázta a lépteit s követte a férfit.

Klaus érezte,hogy vérre van szüksége  érezte az  iszonyú éhséget. Nem volt már képes vágyain uralkodni. vámpír jegye s egyben farkas jegye is kimutatkozott a férfi arcán. Hirtelen megfordult s elkapta Caroline nyakát majd a falhoz préselt. A lány is elővette vámpír jegyét majd a férfi sárgán világító szemeit kezdte nézni. Tudta,hogy az ilyen jelenség csak a farkasoknál van de ahogy egyre jobban figyelte a férfi arcát észre vette,hogy ő más.

-Ki vagy te? – suttogta elakadó lélegzettel Caroline. A hibrid a lány vámpír jegyeiben gyönyörködött. Figyelte ahogy a fekete kis erecskék eltűnnek a vámpír arcán. Lassan a férfi arcán is kezdtek halványulni  vámpír s egyben farkas jegyei is. Szemei újból smaragdzöld lett ahogy a lány szemei is vissza változtak  égszínkékké. Tekintetüket nem tudták levenni egymásról. De a hibrid megtörte a csendet.

-Hibrid…hibrid vagyok..! – Préselte ki nehezen Klaus a szavakat. Nem volt benne biztos,hogy el kellett volna mondania a titkát mivel csak játszadozni akart a lánnyal. Mégis valahogy úgy érezte,hogy megbízhat a lányban. Ezeket a gondolatokat inkább eltemette a  többi közé. Értelmetlennek találta. Értelmetlennek mivel ez a lány csak egy „keverék”. Csak egy a sok közül akit meghódíthat majd megölhet.

A lány mocorogni kezd a férfi karjai között. Próbálta ellökni magától de nem sikerült neki. Klaus a lány próbálkozásain csak jót mulatott. Amit Caroline észre is vett. Nem nézte  jó szemmel,hogy ha kinevetik. Egy idő után abba hagyta  a próbálkozást. Klaus keze lecsúszott a lány derekához.

-Most megfogsz ölni? – Már a könnyivel küszködött a vámpír mikor egy mély hang zavarta meg őket. A tábor vezető aki megzavarta őket. Klaus magában káromkodott,hogy pont most zavarták meg őket.

-Már mindenhol kerestük magukat! – Mogorván nézett a hibridre. Nem tetszett neki,hogy ilyen helyzetben találta a két fiatalt.

-Csak eltévedtünk. -  Vágta a férfihoz a szavakat.

-Akkor indulhatunk?

A tábor vezető kivezette őket az erdőből majd mindketten haza indultak. Caroline lassan lépett be az ajtón s azon járt az esze,amit a férfi mondott neki mielőtt megzavarták őket. „Holnap várom a válaszod szépségem.” Nem tudta kiverné az eszéből ezt a gondolatot. Ahogy Klaus sem tudta el felejteni .  Lassan elnyomta őket az álom s várták,hogy mi vár rájuk holnap.